Legtöbben átéltük már azt a fájdalmas érzést, hogy egy nagyon jó barát előre megy és itt hagy minket🖤 Ez történt velünk is!
Július 15.-e, volt....Borzalmasan meleg volt, és éppen haza értem a városból. Testvéremek közeledett a születésnapja és ajándékot szereztem be neki. Be léptem a lakás ajtaján, egyszer csak iszonyatosan hangos szirénázásra lettünk figyelmesek. Húgom ki néz az ablakon, mondja nekem: Tesóm biztos valami nagy baj van, mert jött egy mentő, meg egy orvosi ügyeletes kocsi. Rohannak a 7-es lépcsőházba. Azon imádkoztunk, hogy nehogy a Norbesz apukájához jöjjön, mert kórházban volt nem is olyan régen. Nem tudom miért, de egyből az jutott eszembe, hogy megnézem a messengert....Láttam a zöld kis jelet, megnyugodtam nem a Laci bácsival történt a baj. Meg ebédeltünk, és egy picit le feküdtem pihenni. De valahogy nem jött álom a szememre......gondoltam magamban...aludj mert este program van a barátokkal. Vergődtem csak, nem jó érzésem volt.
Gondoltam egyet, egye fene fel kelek, csak ki bírom valahogy az estét. Be kapcsoltam a telefonomon az internetet, és jött az üzenet.....Bogi volt az: "Fájdalmas hírt kell mondanom" Norbi meghalt az éjszaka....."
Micsoda? Fel sem fogtam amit olvasok....egyből el kapott a pánik, hányingerem lett és rohantam édesanyámhoz a konyhába. Nézek anyára könnyes szemmel. Kérdezi mi van veled lányom? Válaszoltam halkan: Anya tragédia történt....sírtam....Anya meghalt a Norbi😭 Beszélsz már hülyeséget mondja...az képtelenség! Sajnos nem volt az! Maga volt a kibaszott valóság.
Nem is tudom de éreztem, hogy le kell mennem az utcára, és mikor le értem.....pont akkor hozták őt....Két lépcsőházzal arrébb laktak Norbiék. Le ültem a padra és csak zokogtam.
A napok teltek, és jött a hír, hogy temetés nem lesz, mert a szülei haza hozzák a hamvakat. Mi a barátai szerettünk volna el búcsúzni. Tanakodtunk, hogy mi legyen? Búcsú nélkül ezt nem lehet.!!!! Szüleitől engedélyt kértünk, hogy egy búcsúztatót szeretnénk szervezni, ahol egy kis zenés megemlékezéssel el köszönünk.
Anitával és Edinával megszerveztünk mindent. Edina csinálta a zenés részt, Anita a szaladgálós részt, én a Facebook felhívást a megemlékezésről és a búcsú beszédet. Mindenre részletesen oda figyeltünk. Eljött a nap, a búcsúztató napja....idegesek voltunk.... 17 órakor találkoztam a lányokkal mindent el rendeztünk amit utoljára kellett. És egyszer csak azon kaptam magam, hogy a búcsú beszédet mondom....a hangom remgett, mert sosem búcsúztattam még senkit, főleg nem egy jó barátot. Az járt a fejemben hogy meg ne állj, mond tovább, de nehogy sírj mert akkor nem fogsz tudni beszélni....! Elbúcsúztunk tőle, és csak sírtunk, hogy Ő már nincs köztünk és a szülei mekkora fájdalmat élnek át. Aznap este már nyugodtan aludtam, és éjjel éreztem egy lágy szellőt és tudtam, hogy nálam van és vigyáz rám.
Egy barát elvesztése a legnagyobb az összes veszteség között, átélni borzalmas fájdalom, és ami megmarad utána az üresség, és azon agyalsz, hogy hogyan fordulhat elő ekkora tragédia.
Tegnap volt pont 5 hónapja, hogy megtörtént a baj, minden egyes nap gondolok Norbeszra, és hiszem, hogy egyszer találkozunk még....és az el maradt kajálást és a beszélgetést be tudjuk pótolni, mert a halála előtti este megbeszéltük, hogy másnap kajálás és hatalmas beszélgetés lesz. Sajnos nem ez történt, mert ez a kegyetlen szar élet közbeszólt.
Minden egyes nap el megyek a lépcsőházuk előtt és fel nézek az ablakába...hátha ott van és mondja nekem "Héé nagylány mi van veled? Vagy hogy várj meg csajszi megyek le!"
By: GossipGirls